Próba cikk 1848

Az isaszegi csata (1849. április 6.)

A magyar fősereg tavaszi hadjáratának célja egy, a császári főerőket megkerülő, végül ideális esetben azokat bekerítő és felmorzsoló manőver volt. A Vetter Antal altábornagy által kidolgozott, Klapka által finomított haditerv lényege az volt, hogy a legerősebb, VII. magyar hadest (16.664 ember, 68 löveg) Gyöngyösről Hatvan felé támad, és a Zagyva vonalánál minden ellenséges támadást visszaver, azt a látszatot keltve, hogy a honvédsereg legnagyobb része itt van.

Eközben a valódi honvéd főerők, az I. hadtest (Klapka vezetésével, 11.440 fő, 40 löveg), a II. hadtest (Aulich alatt 9060 ember, 37 löveg), és a III. hadtest (Damjanich vezetésével 11.254 fő, 40 löveg) Jászberényen és Nagykátán keresztül megkerülik az ellenség jobbszárnyát, majd Gödöllő előterében a hátába vagy az oldalába kerülnek. Ekkor egyesülve a VII. magyar hadtesttel közösen szétzúzzák az immár harapófogóba került császáriakat. A siker a VII. hadtest kitartásán és az átkaroló csapatok gyorsaságán múlt. Görgei Artúr főparancsnokként nagyjából azonos erőkkel, mindkét oldalon 50.000 fővel számolt. A kezdeményezés a honvédsereg kezében volt.

Április 4-éig a magyar tervek szerint folyt minden, az I., II. és III. hadtestek megindultak, április 2-án pedig a VII. hadtest Hatvan irányába indult. Windisch-Grätz császári fővezér utasította Schlik altábornagy III. hadtestét a Hort irányába történő előrenyomulásra, aki Hort és Hatvan közt megütközött a VII. magyar hadtesttel, ahová az ütközet végére a III. hadtest Wysocki-hadosztálya is megérkezett. Schlik félve az átkarolástól Hatvan irányában visszavonult, majd a Zagyva vonalánál ütközött meg a magyar erőkkel, komoly veszteségeket szenvedve. A VII. hadtest így eljutott a Zagyva vonaláig, győzelmével pedig sikerült fedeznie a magyar főerők megkerülő mozdulatát.

Április 4-én, a haditervtől eltérve, ismét megütköztek a szembenálló felek Tápióbicskénél, ahol az I.