A Manzikerti csata

A Manzikerti csata a középkori történelem egyik jelentős ütközete, 1071. augusztus 26-án zajlott le Manzikert (ma Malazgirt, Kelet-Törökország) közelében, a Kelet-Római (Bizánci) Birodalom és a Szeldzsuk Birodalom között.

A csata tétje az Anatólia (Kis-Ázsia) feletti ellenőrzés volt. Néhány évvel korábban a szeldzsukok több várost és erődöt (köztük Manzikert-et is) elfoglaltak a Van-tó térségében, s fennált a veszélye, hogy ezekre támaszkodva tovább gyengítik majd a Kelet-Római (Bizánci) Birodalmat. II. Rómaikosz császár tehát lépéskényszerben volt, sereget gyűjtött és támadott.

II. Rómaikosz serege létszámban felülmúlta a szeldzsukokét, de a felderítésben sokkal gyengébben teljesített. Így történt meg, hogy Manzikert előtt valamivel (nem tudva, hogy közel a szeldzsuk fősereg), úgy döntött, hatékonyabb egyszerre több erődöt ostromolni és elfoglalni, így serege egyharmadát, mintegy húszezer harcost dél felé küldött egy másik erőd elfoglalására. Eleinte ez jó ötletnek tűnt, hisz ő valóban a kétharmaddal is könnyen elfoglalta Mazikert-et. De a hadtestek különválása és az erők szétosztása, s nemkülönben a gyenge felderítés, hátrányba hozta, mivel mikor a város alatt tovább portyázó bizánci elővéd szeldzsuk csapatokba ütközött, szervezetlen támadás indult, ami hamarosan a teljes szeldzsuk főseregbe ütközött mely így nem csak létszámban de felkészültségben is felülmúlta a bizánciakat.

A szeldzsuk sereg megsemmisítő vereséget mért II. Rómaikosz csapataira a Manzikerti csatában. (Azt nem tudjuk, mi lett az egyharmaddal, de nem avatkoztak bele a csatába). A bizánci császár hadereje súlyos veszteségeket szenvedett, és maga II. Rómaikosz is foglyul esett. Bár maga a csata nem volt a Kelet-Római (Bizánci) Birodalom végzetének közvetlen oka, a vereség jelentős hatással volt Bizánc pozíciójára. A Manzikerti csata következményeként a Bizánc elveszítette a keleti területek nagy részét. A csata tágabb értelemben vett következménye, hogy meggyengítette a bizánci hatalmat és hozzájárult a Közel-Keleti iszlám uralom megerősödéséhez, ami később hozzájárult az ottani keresztény közösségek meggyengüléséhez is.